Humán papillómavírus (HPV) fertőzés és megelőzése

A HPV az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés, mellyel élete során a szexuálisan aktív felnőttek 80 százaléka találkozik. A HPV szexuális érintkezéssel terjed, legtöbbször hüvelyi vagy anális (végbélben) közösülés révén. Mivel a HPV sokszor nem okoz tüneteket, a legtöbb férfi és nő úgy kapja el és adja tovább, hogy nem is tud róla. A HPV fertőzés laboratóriumi teszttel történő kimutatása esetén, sem mondható meg, hogy a vírus mióta van a fertőzött sejtben, s így nem lehet arra sem következtetni, hogy az illető ezt kitől kapta el. A HPV pozitivitás diagnózisa tehát csak annyit jelent, hogy az érintett élete során, valamikor fertőződött a vírussal.
Szexuális érintkezés révén több mint 40 féle HPV-típus adódhat át, melyek nők esetében többnyire a szeméremtestet, a hüvelyt, a méhszájat, a gátat és a végbélnyílás környékét fertőzik meg, férfiak esetén a nemi szervek és a végbélnyílás környékének bőrét. Az óvszerrel való védekezés jelentősen csökkentheti a fertőzés esélyét, azonban nem nyújt teljes védelmet, hiszen a HPV bármely két bőrterület érintkezése útján átadható.

A szervezetet érő fertőzések egy része „szunnyadó” állapotban marad, és sohasem okoz tünetet, ill., betegséget. Így, bár az általa okozott betegséget mindig szexuálisan terjedő fertőzés előzi meg, nem minden fertőzésből alakul ki betegség. A nemi szervet érintő HPV fertőzés a későbbiekben szemölcs (kondilóma), méhnyakrák vagy végbélrák formájában jelentkezhet.

 A méhnyakrákszűrés alkalmával nem történik automatikusan HPV-teszt, azonban a sejváltozások jellegzetessége alapján a citológus felvetheti a fertőzés gyanúját, mely a leleten  “HPV-gyanú”- ként szerepel. A gyanú egyértelmű igazolása és a rák kialakulásának kockázatát meghatározó altípus meghatározása céljából HPV-tesztet kell végeztetni!

A HPV rendkívül elterjedt kórokozó, mely a hámsejtekben szaporodik, azokat fokozott növekedésre, osztódásra serkenti, ezáltal rendellenes sejtosztódást, sejtburjánzást okozhat a szervezet laphám-felületein (kezeken, lábakon, hangszalagon, szájüregben és a nemi szerveken). A látható szemölcs nem más, mint körülírtan felszaporodott hámsejtek tömege, melyek mérete igen változatos lehet.

A HPV voltaképpen nem egyetlen kórokozó, hanem vírusok egész családja, amelyek a hámsejtek magjában szaporodnak. Eddig több mint 130 típusát azonosították, melyeket számokkal jelöltek meg, a vírus azonosításának megfelelő sorrendben. Valamennyi HPV típusra jellemző, hogy hámszövettel borított szerveket támadnak meg, és csak emberekben okoznak fertőzést.

A tartós (több éves) fertőzés, rosszindulatú daganatok kialakulásához vezethet. A HPV, a világon évente kb. 550 000 rosszindulatú daganat (legtöbb esetben méhnyakrák) kialakulásáért felelős, ami az összes daganatos megbetegedések 6,1%-a. Jelentőségét kiemeli, hogy a méhnyakrák feltételezhetően 99,7%-át, a pénisz daganatok 50%-át, a vagina daganatok 40%-át, a vulva- és környékén lévő daganatok 40% -át, a végbél daganatok 90%-át, a szájüregi és torok (oropharingeális) daganatok 12%-át a HPV okozza.

Daganatkeltő képességük alapján az egyes altípusok magas (kb. 15-20 típusa daganatkeltő), közepes és alacsony kockázatú csoportokra oszthatóak.

A leggyakoribbakból néhány példa:

alacsony rizikójú: 6, 11, 40, 42, 43

magas rizikójú : 16, 18, 31, 35, 45, 58

A humán papillómavírus 6-os és 11-es típusa a genitális szemölcsök mintegy 90%-áért, a 16-os és 18-as típusa a méhnyakrák és a CIN II-III-esetek több mint 70%-áért felelős.

Fontos tudatosítani, hogy mind nők, mind férfiak fertőződhetnek és fertőzhetnek magas kockázatú HPV-vel, és mivel a magas kockázatú HPV fertőzés meglehetősen gyakori, a rendszeres méhnyakrák szűrés minden szexuálisan aktív nő számára feltétlenül javasolt.

A HPV-fertőzés klinikai formái

1. Papillóma – vírusos szemölcs

A papillóma jóindulatú laphám-daganatot jelent, mely többnyire karfiolszerű növedék formájában jelentkezik, például a kézfejen. Ezt a formát közönséges szemölcsnek (verruca vulgaris) nevezzük. A talpakon a verruca befelé nő és jelentős fájdalmat okozhat. Sorkatonák között a talpon megjelenő verruca járványos méreteket ölthet a közös bakancshasználat révén történő fertőzés miatt.

2. Megjelenési formák a nemi szervi régióban

A HPV más típusai a hüvelyben, a méhszájon, a szeméremajkakon, a húgycsőben és a végbélnyíláson szaporodnak. A nemi szervi régióban többféle megjelenési formáival számolhatunk.

– Gyulladás
Jellegtelen (aspecifikus) gyulladás. Ilyenkor az érintett régiókban, a szeméremtesten, végbélen felmaródás látható, a hüvelyből híg, enyhén gennyes folyás ürül.
– Kondilóma
A condyloma acuminatum (kondilóma akuminátum) nemi úton terjedő jóindulatú daganat, mely időnként kisebb, máskor nagyobb hámfelületekre is kiterjedő karfiolszerű növedéket jelent. A vírus kondilómát indukáló típusával érintkezők mintegy kétharmadánál jön létre a fertőzés, melynek átlagos lappangási ideje 3 hónap. Mérete változó, de akár a hüvelyt elzáró méretűre is megnőhet. A hüvelyben kialakult kondilóma rendkívül kellemetlen folyást eredményez. Más nemi betegség (pl. gonorrhoea) egyidejű jelenléte segíti a kialakulását.

– Rákot megelőző állapot
Az  intraepiteliális neoplázia (továbbiakban CIN = cervikális intraepiteliális neoplázia), a HPV fertőzés által okozott, csak a hámra kiterjedő rák. Ma sem tisztázott, hogy a CIN mekkora arányban képes valódi rákká fajulni, de abban mindenki egyet ért, hogy az állapotot komolyan kell vennünk. A CIN leggyakrabban rákszűrő vizsgálatok során derül ki.

– Méhnyakrák

A HPV-fertőzés diagnózisa

A bőrön található közönséges szemölcsök megjelenése annyira jellegzetes, hogy ezzel ritkán fordulnak orvoshoz a betegek. Gyorsan terjedő, nemi szerveken kialakuló tünetek esetén nőgyógyászati vagy bőrgyógyászati vizsgálat javasolt. Géndiagnosztikai eljárással (PCR) gyakorlatilag 100%-os biztonsággal kimutatható a fertőzés. A mintavételt a fertőzött területről kell végezni. Méhnyak fertőzés bizonyítása a méhnyakrák-szűrés kapcsán végzett citológiai mintavételhez hasonlóan vett mintából történik.

A HPV-fertőzés kezelése

Jelenleg a HPV fertőzéssel szemben hatékony gyógymód nem áll rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy a vírus által okozott, szemmel látható tüneteket tudjuk kezelni, azonban a fertőzött sejtekből a vírust nem tudjuk (gyógyszeresen, vagy más módszerrel) kiirtani. Szerencsére ép immunrendszer esetén hosszabb, rövidebb idő alatt (általában két éven belül) a vírus eltűnik a szervezetből. Addig a HPV a sejtekben marad, többnyire látens („szunnyadó”) állapotban, de a fertőzöttek egy részében tünetet vagy betegséget okoz. Erre nagyobb az esély, ha az immunrendszer valamilyen oknál fogva meggyengül (pl. bizonyos gyógyszerek szedése, HIV fertőzés, kifejezett stressz, súlyos betegség, komolyabb sebészeti beavatkozás). Ilyenkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a HPV eliminációja sikertelen, a vírus tartósan a sejtekben marad, és tüneteket okoz.

Tehát a HPV-fertőzés nem gyógyítható, azonban a HPV-fertőzés okozta problémák kezelhetőek. A kezelés célja a fertőzés okozta elváltozások eltüntetése, amire számos módszer használatos, függően az anatómiai elhelyezkedéstől, az elváltozások méretétől. A kezelés megválasztásakor figyelembe kell venni annak hatékonyságát és a lehetséges mellékhatásokat.
Elterjedt kezelési forma a folyékony nitrogénnel történő fagyasztás, mely gyors és hatékony, kevés fájdalommal járó módszer. A szemölcsök helyén a fagyasztást követően hólyag képződik, mely sterilen megnyitva néhány nap alatt gyógyul. Szükség lehet a kezelés 2-3 alkalommal történő ismétlésére.

A szemölcsök eltávolíthatóak helyi érzéstelenítésben sebészileg, éles szélű ún. Volkmann-kanállal, vagy lézerrel. A sebészeti módszer esetén elég nagy az esély arra, hogy az eltávolítás túl felületes (ilyenkor a szemölcs kiújul), vagy túl mély (ekkor heg képződik).

Ecsetelés: A látható kondilómákat minden esetben kezelni kell, mert folyamatosan növekednek és terjeszkednek. Az eltérést rákmegelőző állapotnak kell tartani, mivel ritkán rosszindulatú daganat fejlődhet ki belőlük. A gyógyítás általában sikeres, a kondilóma, Condyline vagy Podophyllin oldattal néhány alkalommal ecsetelve, legtöbbször eltűnik. Bizonyos esetekben (ha az elváltozás elérhető helyen van) későbbiekben a beteg az ecsetelést önmaga is elvégezheti. (A patikában beszerezhető, hagyományos szemölcs elleni készítmények nem használhatóak nemi szervi szemölcsre!) Ha ez a kezelés nem vezet eredményre, vagy a kinövések helye, esetleg mérete indokolja, sebészi úton is eltávolíthatóak.

A genitális HPV szemölcsök kiújulásra hajlamosak, de ez szerencsére nem minden esetben történik meg. A tünetek ismételt megjelenése személyenként változó lehet. Van, akinél csak egyszer, másoknál többször is előfordul. Az immunrendszer felveszi a harcot a HPV-vel szemben, ami azt jelenti, hogy a szemölcsök kiújulása egyre ritkábban fordul elő, majd általában két év elteltével teljesen megszűnik.

Rákot megelőző állapotban hatékony kezelési mód a méhszáj kúp alakú kimetszése, a konizáció. Ez egyrészt a kóros szövetek eltávolítását teszi lehetővé, másrészt az eltávolított szövet mikroszkópos vizsgálata fontos információt nyújt az elváltozás súlyosságával és kiterjedésével kapcsolatban. Ha szövettani vizsgálattal a valódi (invazív) rák kizárható, a továbbiakban csak a beteg követése szükséges, kezdetben negyedévente, majd évente történő rákszűrő vizsgálatokkal. Ha a későbbiekben citológiai lelet tartósan normális, a beteg gyógyultnak tekintendő. Ha ismételten pozitívvá válik, a legbiztosabb és legmegnyugtatóbb megoldás a méh eltávolítása.

A HPV okozta tünet, elváltozás kezelésének befejeződéséig célszerű a nemi élet kerülése a partner egészsége érdekében.
A tünetmentes hordozók gondozását illetően nincs egyetértés a nőgyógyászok között. Mivel ők is fertőzőek, sokan igyekeznek a legkülönfélébb eszközökkel gyógyítani azt, a hüvely jódos kezelésétől egészen a műtét elvégzéséig. Azonban a vírusnak a szervezetből történő eltávolítására, ezek egyike sem biztos módszer. A tünet és következménymentes hordozás nem betegség. Tekintettel arra, hogy nincs olyan módszerünk, mellyel a vírus a szervezetből kitakarítható lenne, kezelni csak akkor kell, ha valamilyen tünet, vagy betegségformában jelentkezik.

A tünet- és következménymentes hordozóknak a gyakori rákszűrést javasoljuk, mert annak segítségével az orvosi beavatkozást igénylő állapotok időben felismerhetők. Ma még nem tudjuk, miért válik a vírus agresszívvé. Egy összefüggést azonban már ismerünk. A dohányzás határozottan provokálja a HPV rákkeltő hatását!

A HPV fertőzéssel kapcsolatban két elemi hibát lehet véteni: túl komolyan venni, azaz a fertőzés tényét, egyéb tünet híján is kezelendő betegségnek tekinteni, illetve nem venni kellően komolyan, vagyis elhanyagolni a fertőzött egyén követését, rendszeres vizsgálatát, mellyel a rosszindulatú daganat időben felismerhető. A rákszűrésre alkalmazott citológiai vizsgálat találati pontossága 98%. Az első kóros lelet évekkel megelőzi a valódi rák kialakulását, ezért nők esetében a nemi szerven kialakuló HPV fertőzést követően fokozott jelentősége van a rendszeres rákszűrésnek.

A HPV-fertőzés megelőzése

A HPV okozta betegségek leghatékonyabb megelőzése a fertőzés kialakulásának megakadályozása. A nemi élet megkezdése előtti vakcináció közel 100%-os védettséget biztosít a védőoltásban levő HPV-típusok okozta rákos és jóindulatú megbetegedések ellen. A gumi óvszer csökkenti a fertőzés lehetőségét, de biztosan nem előzi meg. Mint minden szexuálisan átvihető betegségre, a HPV fertőzés okozta kórképekre is igaz, hogy a leghatékonyabb megelőzés a monogámia Monogám kapcsolatban a vírussal való találkozás esélye minimalizálódik.

A kondilóma megelőzéséhez fontosabb tudnunk azt, hogy az aktív betegség biztosan fertőz. Amennyiben valakinél észlelhető a jelenség, lehetőleg még óvszerrel sem tanácsos házaséletet élni a kondilóma gyógyulásáig. Megjegyzendő, hogy a vírus orális aktussal is átvihető, mely ellen az óvszer természetesen nem véd. 

Kialakult HPV fertőzés esetén a legfontosabb a méhnyakrák megelőzése, vagyis időben, korai stádiumban történő felismerése, mert ebben az úgynevezett  “0” stádiumban történő felismerés esetén tökéletes gyógyulás érhető el. Ez azonban csak rákszűrő vizsgálattal fedezhető fel. Ezért minden felnőtt, nemileg aktív nőnél indokolt a rákszűrés legalább 2-3 évente egy alkalommal, bizonyos esetekben gyakrabban is.