Mi a méhnyakrák?

A méhnyak, a méhnek a hüvelybe nyúló, mintegy 3 cm hosszú része, melynek feladata a méhüreg fertőzéstől való védelme, a méhnyaknyák termelése és a spermiumok felvezetése a méhüregbe, továbbá a méhben termelődő mirigyváladék és a menstruációs vér távozásának biztosítása. Belső felületét élénkpiros mirigyhám, míg a külső méhszájat a hüvelyhámra emlékeztető, világosabb, inkább rózsaszín laphám borítja.

A méhnyakrák – csaknem mindig humán papillómavírus (HPV)-fertőzés hatására – jellemzően a két hámfelület találkozásánál alakul ki. A méhnyak egyéb sejtjeire kevésbé jellemző a rákos elfajulás. Kialakulását a méhnyak hámjának különféle súlyosságú elváltozásai előzik meg (rák megelőző állapot). Ezek az elfajulások leggyakrabban a 25 és 40 év közötti nőknél jelennek meg. Ha mindezt nem észlelik időben, a sejtek a méhnyak felszínéről a mélyebb szövetrétegekbe betörve tumorsejtekké (daganatsejtekké) fejlődhetnek – ekkortól már méhnyakrákról beszélünk. Szöveti szerkezetét tekintve a méhnyakrákok döntő többsége laphámrák, és csak az esetek csekély hányadában fordul elő mirigyrák. Ez utóbbi általában agresszívebb, és gyorsabban alakul ki.

A méhnyakrák előfordulása

A méhnyakrák nem öröklődő, daganatos betegség, ami időben felfedezve jó eséllyel gyógyítható.  Az emlőrák után a női szervezet második leggyakoribb rosszindulatú (malignus) daganata. Az esetek döntő többsége nemileg aktív korban alakul ki. A világon évente 500 000, ebből Magyarországon mintegy 1500 új eset fordul elő. Az újszülött leánygyermekek 2-3 százaléka számíthat arra, hogy élete folyamán méhnyakrákos lesz. Az betegség leggyakrabban 30-40 éves korban jelentkezik, de észleljük menopauza után is. Az utóbbi években sajnos a 20-30 évesekben is előfordul. A méhnyakrák az összes daganatos halálozás egytizedét teszi ki. Évente még ma is több mint 400 nőt veszítünk el hazánkban a betegség miatt, a fejletlen országokban pedig vezető halálok a nők körében.

A méhnyakrák okai

A méhnyakrák pontos okai nem ismertek. A legfontosabb kockázati tényezők a következők:

  • A HPV fertőzés.
  • Gyakori partnerváltás esetén a HPV-vel való fertőződésnek nagyobb a valószínűsége, így az általa okozott daganat is gyakrabban fordul elő, kockázata a partnerek számával arányosan nő.
  • Nemileg aktív életkor
  • Dohányzás.
  • Gyakori genitális (ivarszervi) gyulladás
  • Egyéb, szexuális úton terjedő betegsége van (például klamídia, herpesz)
  • Tartósan legyengült immunrendszer (pl. HIV-fertőzés hatására), mivel a szervezet ilyenkor kevésbé képes megküzdeni a vírusfertőzéssel.

Hormonális fogamzásgátlók és a méhnyakrák

Felmerült, hogy a hormonális fogamzásgátló tablettát szedők körében magasabb a méhnyakrák kialakulásának aránya, ugyanakkor nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a tabletta közvetlenül méhnyakrákot okozna. Az összefüggést nehéz igazolni, mert a méhnyakrák két fő kockázati tényezője – a korai életkorban kezdett nemi élet és a szexuális partnerek váltogatása (melyek a HPV fertőzés lehetőségét növelik) – szintén gyakoribb lehet a tablettát szedő nők között, mint azok között, akik nem szednek hormonális fogamzásgátló készítményt. Ráadásul a fogamzásgátló tablettát szedők rendszerint nem használnak óvszert, ami a HPV fertőzés lehetőségét szintén növeli, így a magasabb kockázatban ez is szerepet játszhat. A fogamzásgátló tabletták dobozában található betegtájékoztató mégis feltünteti ezt a lehetséges kockázatot, és azt tanácsolja a tablettát szedő asszonyoknak, hogy évente végeztessenek citológiai vizsgálatot. Ennek megfogadása életet menthet.

A HPV (Human Papilloma Vírus) szerepe

A méhnyakrák kialakulása és a HPV fertőzés közötti kapcsolat bizonyított. A vírus, emberről emberre, alapvetően nemi úton terjed. Ebből következik, hogy az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%-a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. Ez önmagában azonban még nem jelenti a méhnyakrák biztos kialakulását, de az esélyét mindenképpen. A rendszeres szűrővizsgálatok  lehetővé teszik a korai – még rákmegelőző – állapotok felismerését és lényegében a páciens teljes gyógyítását.

A humán papillomavírusnak több mint 150 különböző típusa ismert. A HPV döntően a laphámmal borított felszíneken telepszik meg, és különféle megbetegedéseket okoz (bőrön, végbéltájon, a nemi szerveken, szájüregben, a gégén, valamint a nyelőcsőben). Az elváltozások, megjelenésüket tekintve az ártalmatlan apró szemölcsöktől a szövetekbe hatoló, rosszindulatú daganatokig terjedhetnek. A HPV-fertőzés szerepe a méhnyakrák kialakulásában ma már egyértelműen igazolt. A HPV DNS a méhnyakrákból nyert szövetminták 99,7%-ában kimutatható, így bátran kimondhatjuk: nem alakul ki méhnyakrák HPV-fertőzés nélkül.

Megkülönböztetünk alacsony, valamint magas kockázatú HPV típusokat. Az alacsony kockázatú HPV típusok (6, 11, 42, 43, 44) a nemi szervek és környékének jóindulatú szemölcsös (condyloma) elváltozásaiért felelősek. A magas kockázatú HPV típusok (16, 18, 31, 33, 35, 45, 51, 52, 56, 58) felelősek a méhnyakrák kialakulásáért. Azonban HPV-fertőzés az esetek döntő többségében szerencsére átmeneti és tünetmentes. Az immunrendszer általában 1-2 éven belül leküzdi. A fertőzést követően kialakult immunválasz viszont nem elégséges egy következő infekció kivédéséhez. Ez azt jelenti, hogy HPV-vel életünk során többször is megfertőződhetünk. A méhnyakrák kialakulásához magas kockázatú HPV-típus által okozott fertőzés tartós (legalább 2 éven át igazoltan meglévő), fennállása szükséges.  Jelen tudásunk szerint, ellenőrizetlen esetekben, az első fertőzéstől számítva mintegy 10-12 év alatt alakulhat ki méhnyakrák.

A méhnyakrák tünetei

A méhnyakrák sokáig tünetmentes, leggyakrabban rákszűrő vizsgálat során ismerik fel. A korai diagnózist nehezíti, hogy a betegség jellemzően nem okoz észrevehető tüneteket egészen addig, amíg a daganat előrehaladottabb stádiumba nem kerül, amikor a gyógyulási esélyek sokkal rosszabbak. A méhnyakrák kialakulása 10-20 évig is eltarthat.

A daganat kialakulását jelzi a rendszertelen vérezgetés. A vérzés jellemzően élénk piros színű, és gyakran jelentkezik nemi aktus kapcsán. Gyakori a sárgás és kellemetlen szagú hüvelyi folyás, mely olykor véresen festékezett, úgymond “húslészerű”. Ha a daganat a méhüreget elzárja, a menstruációs váladéknak méhüregen belüli felgyűlése (hematometra) erős alhasi fájdalmat okoz. A bentrekedt váladék bakteriális felülfertőződése miatt elgennyedhet (piometra), és szeptikus állapotot okozhat. A daganat növekedésével egyre gyakoribb a deréktáji fájdalom, a fájdalmas közösülés (dizpareunia), a fájdalmas széklet- és vizeletürítés. Előrehaladott stádiumban a daganat betör a hólyagba és/vagy a végbélbe, ami a hüvely, a hólyag és a végbél közötti sipoly (fisztula) kialakulását eredményezi. A daganat leszoríthatja a húgyvezetéket, mely miatt a vesemedencében vizelet gyülemlik fel (hidronefrosz). A beteg halálát leggyakrabban szepszis vagy a daganat okozta érfelmaródásból eredő elvérzés okozza.

A méhnyakrák diagnózisa

HPV nélkül gyakorlatilag nincs daganat, tehát negatív HPV vizsgálati eredmény birtokában, még bizonytalan citológiai leletek (pl. P3, ASCUS, LSIL) esetén is nagy valószínűséggel kizárható rákmegelőző elváltozás jelenléte, műtéti beavatkozásra az esetek legnagyobb részében nincs szükség. Pozitív citológiai lelet és HPV-pozitivitás esetén szinte teljes biztonsággal kimondható a rákmegelőző állapot, vagy a méhnyakrák diagnózisa és a megfelelő kezelés kezdhető! Ha azonban egyéb szervi elváltozás nincs, a pozitív HPV-lelet önmagában, műtétet vagy egyéb beavatkozást nem tesz szükségessé. HPV-pozitív lelet esetén mindössze szorosabb kontroll szükséges, azaz maximum 6-12 hónapon belül ismételt szűrésen kell jelentkezni.

Amennyiben a citológiai vizsgálat eredménye pozitív, a következő diagnosztikai módszereket alkalmazhatjuk. A méhnyak speciális nagyító (kolposzkóp) segítségével történő megtekintésekor, a rákra gyanús vagy rákot valószínűsítő elváltozásokat jól el lehet különíteni a normális állapottól. Jódoldat hatására az egészséges hámsejtek barnásra, a kóros hám pedig fehérre vagy sárgásra színeződik. Rákot valószínűsít a karfiolszerű növedék, a fekély vagy a kettő kombinációja. A kóros szövetek törékenyek, vérzékenyek, az elváltozásra gyakorolt enyhe nyomással is a szövetek beszakadását észlelhetjük.

A pontos diagnózis a kóros szövetek mikroszkópos vizsgálatával (szövettani vizsgálat) történik. Szövetmintát veszünk a méhnyak területéről. Ez a mintavétel (biopszia) az egyetlen biztos módszere a rák megállapításának. Ha az eredmény méhnyakrákot igazol, egyéb vizsgálatok szükségesek annak tisztázása céljából, hogy a folyamat átterjedt-e más szervekre is (hólyag- és végbéltükrözés, mellkasi röntgenvizsgálat). A betegség stádiumát a daganatnak a szerven belüli, illetve a környezetre való terjedése, valamint a nyirokcsomókba és távoli szervekbe adott áttétek jelenléte alapján határozzuk meg. A stádium meghatározása műtét során vagy egésztest CT illetve MR vizsgálat segítségével történhet.

A méhnyakrák kezelése

A méhnyakrák kezelésének módszere függ a betegség stádiumától, a beteg életkorától és általános egészségi állapotától, gyermekvállalási szándékaitól. Ha a nőgyógyászati vizsgálat során kóros elváltozásra derül fény, valamint egyidejűleg magas kockázatú HPV fertőzés is fennáll, de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egy egyszerű műtéttel (LEEP – Loop Electrosurgical Exscision Procedure) el lehet távolítani. Ennek során helyi érzéstelenítésben, vagy intravénás bódításban a méhnyakból eltüntethető az elváltozás egy elektromos kacs segítségével. Így szerencsés esetben nem csak a kóros terület kerül eltávolításra, hanem a fertőzött sejtekkel együtt a HPV is.

A műtét elvégzése nem befolyásolja a későbbi fogamzóképességet. Azonban a beavatkozást követően is fontos a rendszeres citológiai szűrővizsgálat. Amennyiben az elváltozás feltételezhetően magasabbra terjed a méhnyakban, a beteg már szült, valamint a LEEP műtét során nem lehetett az elváltozást az épben eltávolítani, úgy szükség lehet a konizációra (conisatio), mely során a gyanús elváltozás lehetséges kiterjedése és mérete szerinti kúp alakú részletet távolítunk el a méhnyakból szike segítségével. Ez szintén történhet bódításban, vagy spinalis érzéstelenítésben, melyről az altatóorvos és a beteg közösen dönt. A műtét során a méhnyakba műanyag csövet (draint) hagyunk, a méhnyak megfelelő gyógyulása céljából. Ezt a csövet 7-10 nap múlva eltávolítjuk.

Az említett beavatkozások során eltávolításra kerül a HPV szempontjából fogékony nyálkahártya terület. A gyógyulást követően ez a fogékonyság elvész és emiatt ismételt HPV-fertőzés ritka.

Az invazív (messzebbre terjedő) daganat esetén a műtét elvégezhetősége és típusa a betegség kiterjedtségétől függ. I-es stádiumban, amikor a daganat még csak a méhnyakra terjed, elegendő a méh eltávolítása, a II-es stádiumban, amikor már a méhnyak körüli szöveteket érinti (hüvely felső részébe, vagy a méhet körülvevő kötöszövetes térbe tör) kiterjesztett műtétet, radikális hiszterektómiát vagy másnéven Wertheim-műtétet kell végezni, mely a kismedence összes kötőszövetének és nyirokcsomójának eltávolítását jelenti. Ha a daganat ennél is kiterjedtebb, vagyis a hüvely alsó részére, a kismedence falára, a húgyhólyagra, végbére is ráterjed, netán távoli áttét is jelen van, műtét elvégzésének már nincs értelme.(III-as, IV-es stádium)

Nem operálható esetekben sugárkezelés végezhető, mely után, ha az kellő hatékonyságú, a daganat megkisebbedik, így egy későbbi műtét lehetővé válhat. Emellett csökkenti a sejtek szóródását is. De a sugárkezelés történhet a műtét helyett is. A besugárzás végezhető külső sugárforrásból (pl. “kobalt ágyúval”), illetve a méhbe, hüvelybe helyezett radioaktív kapszulák segítségével.

A kemoterápia során a beteg sejtosztódást gátló gyógyszereket kap. Méhnyakrák esetén leghatékonyabbak a platinavegyületek (ciszplatin, karboplatin) és a fluorouracil.  A citosztatikus gyógyszerek mindig a leggyorsabban osztódó sejtekre hatnak. Ezek a daganatsejtek mellett a hajhagyma sejtjei, a spermiumok és a csontvelő. Ezért a daganat pusztító hatásuk mellett számolni kell mellékhatásokkal. Ilyenek pl. a haj (szerencsére csak) átmeneti elveszítése, az ideiglenes meddőség. A citosztatikus gyógyszerek adásának a csontvelő-károsodás szab határt. Az egyes kezelési módokat többnyire egymással kombinálják.
A kezelések eredményeként az összes invazív méhnyakrák ötéves túlélési aránya nagyjából 70% (a betegek 70%-a él a diagnózistól számított legalább 5 évig). A III-as stádium kezdetéig az esetek mintegy felében teljes gyógyulásra is lehet számítani. Késői stádiumokban megtartó (“palliatív”) kezelést végezünk, melynek célja a daganat növekedésének lassítása és a beteg életminőségének javítása.

Biológiai terápia

Méhnyakrákos betegek közül jellemzően azok kaphatják, akiknek betegségük nem műthető, előrehaladott (azaz III. vagy IV. stádiumban vannak), kiújuló, vagy áttétes. Hatalmas tempóban fejlődik az orvostudomány, újabbnál újabb terápiákat fejlesztenek az emberi élet minőségéért, az emberi élet meghosszabbításáért. Egy daganatos betegnek korábban nem sok lehetősége volt, de az elmúlt 15 évben nagy változást hoztak a biológiai terápiák.

A biológiai gyógyszerek biotechnológiai módszerekkel előállított fehérjetermészetű molekulák, melyek az élő szervezetben egy jól kiválasztható támadásponton specifikusan hatva olyan hatást tudnak kiváltani, melyek gátolják a daganatos sejtek növekedését és osztódását pl. a daganatot tápláló erek fejlődésének gátlásával, vagy a daganatfejlődés szabályozásának módosításával. Leegyszerűsítve úgy képzelhetjük el a méhnyak- és petefészekrákban alkalmazott biológiai terápia hatását, mint az elsődleges daganatot “lelakatoló” szerkezetet, mely időlegesen meggátolja annak növekedését és ez a “lakat” elzárja az áttétek táplálását is. A szervezetnek van egy ún. hozzászokási időtartama, ami azt jelenti, hogy a biológiai terápia csak egy ideig hat, addig amíg a daganat hozzá nem szokik, s érzéketlenné (rezisztenssé) nem válik iránta.

Ma már bizonyos betegségekben, a rezisztenssé válást követően is megvannak az újabb lehetőségek. Míg korábban egy súlyosan előrehaladott stádiumban lévő beteg további kezelésére nem volt lehetőség. Ezekkel a terápiákkal átlagosan 8-10 hónappal, akár 5-10 évvel is meghosszabbodhat a beteg élete, elfogadható életminőségben. Természetesen sok összetevője van annak, hogy ez az idő az egyes beteg esetén milyen hosszú, egyéntől, állapottól, betegségtől függ. Ezt ma még előre megmondani nem lehet. Ami viszont nagyon fontos, hogy van lehetőség az élet meghoszabbítására!

A legtöbb ilyen biológiai terápia méltányossági alapon jár, a kezelőorvos igényelheti az Országos Egészség Pénztártól. Ehhez szükséges, hogy az orvos adott feltételek esetén megigényelje, másrészt pedig, kell az OEP hozzájárulása. Mind a petefészekrák, mind a méhnyakrák esetében létezik biológiai terápia, melyet indikációtól függően kemoterápiával kombinálva vagy pedig néhány hónapos kombinált terápia után önmagában lehet alkalmazni. Petefészekrák esetén III.B, III.C és IV. stádiumban adható, méhnyakrákos betegeknél pedig áttétes (elsődlegesen IV.B), vagy kiújuló/perzisztáló betegségben. Több feltétel teljesüléséhez kötött az alkalmazhatósága.

A méhnyakrák megelőzése

Mivel a méhnyakrák kialakulásában a HPV-nek alapvető szerepe van, a legfontosabb megelőzési lehetőség, ha megakadályozzuk az általa okozott fertőzéseket. Ennek egyik módja a HPV elleni védőoltás, melyet optimális esetben a nemi élet elkezdését megelőzően célszerű megadni. Ma már hatékony, számos HPV vírustörzs törzs által okozott fertőzés kialakulását megakadályozó védőoltások állnak rendelkezésre. A másik legbiztosabb védekezési mód a megbízható monogám párkapcsolat. Bár a gumióvszer csökkenti a HPV-fertőzés lehetőségét, biztos védelmet nem nyújt, mivel a vírus bármilyen fertőzött bőrfelületről átkerülhet a partner bőrére.

Az infekció kialakulásának kockázatát növeli, ha valakinek más, nemi úton terjedő betegsége van. Az utóbbiak nagy része ellen az óvszer hatékony védelmet biztosít.  A HPV elleni küzdelem mellett a méhnyakrákszűrésnek is kiemelt jelentősége van a rákmegelőzésben. A rákmegelőző állapot, vagy méhnyakrák “0” stádiumban történő felismerése tökéletes (100%) gyógyulást eredményez, de ez csak úgy lehetséges, ha rendszeresen – lehetőleg évente – méhnyakrák szűrés történik. Ezért minden felnőtt, nemileg aktív nőnél indokolt a rákszűrés évente egy alkalommal. A küzdelem harmadik fontos bástyája a fentiekről történő széleskörű felvilágosítás.

Tehát a méhnyakrák elleni küzdelmet a széleskörű felvilágosítás a védőoltás és a rákszűrés együttes alkalmazására kell építeni.

Dr. Tornai Péter

Author

view all posts

Vélemény, hozzászólás?

Miben segíthetek? Foglaljon rendelési időpontot online, ingyen.

A kiválasztott időpont elfogadásáról e-mailben vagy telefonon kap értesítést. Előre is köszönöm, hogy megtisztel a bizalmával. Amennyiben csak receptre van szüksége, kérem keressen telefonon (+36 30 958 2421), és megbeszéljük, hogy mikor tudom fogadni.

Időpontot foglalok a nőgyógyászomhoz